Magyar-Finn Baráti Kör
Szigetszentmiklós
Történetünk
30 ÉVÜNK PROGRAMJAI - KIÁLLÍTÁSUNK ANYAGA
30 ÉVES A MAGYAR- FINN BARÁTI KÖR
A Szigetszentmiklósi Magyar-Finn Baráti Kör harmincéves jubileumára tollba mondta: Dr. Becz Miklós, a lányának Becz Évának
Olyan ez a kis írás, mint amikor vezetés közben a visszapillantótükörbe nézünk. Bár ott igen sok részlet volna látható, csak a legszembetűnőkről veszünk tudomást. Talán érzelmi kaleidoszkópnak is lehetne nevezni.
A kezdetekről
A Magyar-Finn Baráti Kör létrehozásához két jeles személyiség adott inspirációt. Az egyik Outi Karanko Pap, az ELTE finn lektora és a budapesti Kalevala Baráti Kör elnöke, a másik Török Zsuzsa, szigetszentmiklósi iskolaigazgató. Most is megerősítem, hogy nélkülük nem jött volna létre a szervezetünk. Jómagam, mint az ő engedelmes médiumuk léptem a cselekvés mezejére, és mivel lelkesen támogatott bennünket Soltiné Radnics Magdolna, a szigetszentmiklósi Városi Könyvtár és Művelődési Ház igazgatója, rövidesen nagy sikerű alakuló gyűlést tartottunk, ahol több mint ötven belépő csatlakozott.
Alapelvek
A pártállami évtizedekben nem volt szabad polgári szervezeteket létrehozni. Ez a tilalom 1990-ben megszűnt, így életre lehetett hívni a baráti körünket. Célul tűztük ki a magyar kultúra ápolását és az identitástudat erősítését. Kiváló példát láttunk Finnországban, amelynek a magyarral rokon nyelvű népe az országot a világ leggazdagabbjainak a sorába emelte, fejlett jóléti államot hozott létre, és az emberi jogokat is teljes mértékben biztosította állampolgárainak. E mellett szívósan ragaszkodott a nemzeti kultúrájához, és fejlett identitásérzése volt.
A szervezetünk tehát nem öncélú különcködés akart lenni, hanem be akart illeszkedni a nemzet számára hasznos folyamatba.
A vezetőség
A kezdetben négy, majd hamarosan 8-9 tagú vezetőség tagjait a szorgalom, a megbízhatóság, az ügyszeretet és az egymás iránti figyelmesség jellemezte. Az egyes rendezvények előkészítésében több órát dolgoztunk együtt. Az ötleteink közül közösen választottuk ki és finomítottuk a legjobbakat alárendelve magunkat a célnak, hogy a tagság a legjobb megvalósítást kapja. Csak meghatódva tudok visszagondolni a közösen töltött alkotóórákra, Török Zsuzsa, Soltiné Radnics Magdolna, Dr. Szacsvay Zsuzsánna,, Varga Dénes, Víg Péterné, Kerepesi Károlyné, Szabó Józsefné, Makkos Bencéné, Zsuzsa és Olach Zoltán vezetőségi társaimra.
A baráti kör tevékenysége
Havonta tartottunk rendezvényeket. Az első néhány hónapot finn témáknak szenteltük: finn
nyelv, Kalevala, történelem.
A második évtől éves munkaterv alapján működtünk, amelyet a közgyűlés fogadott el az előző évi működési és pénzügyi beszámolóval egyetemben. Évente legalább egyszer tartottunk közgyűlést.
A munkaterv azt írta elő, hogy az egyik hónapban magyar, a másik hónapban finn téma szerepeljen. A működésünket Török Zsuzsa javaslatára a körmendi példa alapján úgy módosítottuk, hogy a kulturális program befejezése után a társaság még maradjon együtt baráti beszélgetésre, közös éneklésre meg egy kis gasztronómiai élvezetre. A meghívott előadókat sem engedtük el vendéglátás nélkül. Az ételeket, italokat a tagság helyezte el a közös asztalra. Ez a módszer nagyon jó volt a lemorzsolódások megelőzésére és a tagság bővítésére. Most már elmondhattuk, hogy barátai vagyunk a magyar és finn kultúrának és egymásnak.
A szintén jó csapatépítő hatású kirándulásaink Varga Dénes jóvoltából nem passzív nézelődések, hanem élénk interaktív szellemi csemegék voltak. Dénes az előzetes terepbejárás után készítette el a forgatókönyvet részletes útvonal és úti cél ismertetővel, amely jócskán tartalmazott odaillő irodalmi idézeteket és verseket. Ezeket felkínálta a résztvevőknek felolvasásra, és mi engedve a jobbik énünknek nagyon igyekeztünk a szemelvények élvezetes továbbadására. A pihenők idején aprósütemények és finom itókák kerültek elő egymás kínálgatására. Az utazás szervezését, mint igen jó szakértő, Soltiné Radnics Magdolna biztosította. A nagyon jól sikerült kirándulásokból felvillan a Somogyvár - buzsáki látogatásunk. Szintén emlékezetes a Petőfi nyomában című kiskunsági túránk.
Évente két alkalommal a jókedv és a vidámság volt a rendezvény célja. Az egyik a nyári napforduló ünnepe -finnesen Juhannus- volt, a másik a kiskarácsony. Ezek is megtervezett események voltak, és a tagság versekkel, énekekkel és zenével járult hozzá a sikerhez. A Juhannusnak a máglyagyújtás, a kiskarácsonynak az ajándékozás adta meg a hangulatát. Az ajándékozásnál sorsolás alapján mindenki adott és mindenki kapott ajándékot. A kiskarácsony ünnepi vacsorával végződött, amely Radnics Magdi szervezőképessége révén mindig finom volt, és az ára is elfogadható volt. Mindkét vidám alkalmunkra a családtagokat is hívtuk, és örültünk, ha az unokák is jöttek.
Következetesen megtartottuk a havi rendezvényeinket.
Előadókat a finn és finn barát szellemi elitből válogattunk. A magyar témáknál is hasonlóképpen jártunk el, de időnként saját magunk is felkészültünk egy-egy téma előadójának.
Innentől az emlékkaleidoszkóp képei nem követik az időrendet, és vállaltan szubjektívek. Természetesen mások emlékezete más lehet.
Estjeinkre jeles írókat is sikerült meghívnunk: Kányádi Sándort, Kocsis Istvánt, Varga Domokost.
Professzoraink közül Thewrewk Aurél, csillagász témában, Benczédi József nyelvészettel szerepelt, de legtöbbször Csepregi Márta, az ELTE adjunktusa jött el előadni.
Ismert művészeink közül nálunk járt Petrás Mária keramikus, Kóka Rozália népdalénekes. Nagyon örültünk, amikor egy kárpátaljai kulturális csoport volt a vendégünk Ivaskovics József vezetésével. Szívhez szóló volt, ahogy "saját" himnuszukat énekelték.
Közkedvelt barátunknak, Kerepesi Károlynak, akinek a festészetét sokra becsültük, forró hangulatú, tartalmas estet és kiállítást szerveztünk.
A költő, Halász Imre barátunknak szintén jutott egy szerzői est.
S. Becz Pál író és költő posztumusz megjelent köteteiből ismételten Szabó András előadóművész tartott könyvbemutatót.
Olach Zoltán barátunk előadássorozatban mutatta be a skandináv országokat.
A magam részéről szívesen készültem fel többek között Pázmány Péterről, Klebelsberg Kunóról és az apokrif imákról szóló előadásra.
Nagyon jó Radnóti bemutatót kaptunk dr. Szacsvay Zsuzsától.
Szabó András Mikes Kelemenről és Balassi Bálintról tartott irodalmi estje felejthetetlen!
A finn vonalat sem hanyagoltuk el!
Nagy sikerű volt Pertti Torstila, finn nagykövet előadása a Batthyány Gimnáziumban, és mindenki elismerését kivívta a felesége, aki szép finn népviseletben jelent meg.
A finn első teljes bibliafordításról Laila Lehikoinen előadását az egészen megtelt református templom közössége hallgatta. Az ő előadását Villányi Péter ismertetője követte az első tejes magyar bibliafordításról.
A finn nagykövetség kulturális titkára több alkalommal is megtisztelt bennünket vendégszereplésével.
Örültünk, hogy a csángók jeles patrónája, Tytti Isonhookana-Asunmaa többször is megjelent nálunk. Még nagyobb öröm volt, amikor az ő társaságában vettünk részt egy csángóföldi kiránduláson, és töltöttünk négy napot Pusztinán.
Két alkalommal szerveztük meg a Kalevala Baráti Kör kéthetes nyári intenzív nyelvi táborát Szigetszentmiklóson, ahol 3-4 tucat finn és magyar tanulta egymás nyelvét.
A cserediák program során négy középiskolást fogadott Haukipudas fél évre, ide pedig három diák jött nyelvünkkel és országunkkal ismerkedni hasonló időtartamra.
Dédelgetett álmunk, a finn testvérvárosi kapcsolat is beteljesült, és az észak-finnországi Haukipudassal hivatalos kapcsolatunk lett. Rendkívül élénk együttműködés alakult ki. Turistacsoportok, iskolai osztályok, kórusok és településvezetők kölcsönös látogatásainak örülhettünk. Az évek során mintegy 300 finn vendégünk volt. A kapcsolat legértékesebb momentuma az a gesztus volt, hogy a vendégeket családok látták vendégül mindkét országban, ahogy a cserediákokat is.
Most már Finnországban is ismertté vált Szigetszentmiklós, és még Helsinkiből is jöttek hozzánk kórusok vendégszereplésre.
Volt olyan esztendő, amikor a Rácz István emlékérmet szerénységemnek ítélték oda, amivel azt fejezték ki, hogy az előző évben a mi baráti körünk tette a legtöbbet a két nép közti barátságért.
Így teltek a szépséges finn-magyar évek. Élveztük az előadások nyújtotta szellemi kalandozásokat, amelyeket követtek a baráti beszélgetések. Vártuk az esedékes hazai kirándulásokat és a finnországi utazásokat. Sokszor fogadtunk finn vendégeket, és mi is voltunk jó néhány északi kiránduláson. Észak különleges élménye volt, amikor a befagyott Balti-tengeren jégtörőkomppal mentünk be egész napos programra, egy szigetre. Az éjféli napot pedig a Pyhätunturi csúcsáról nézhettük áhítattal.
A tagságunk öregedésével azonban alábbhagyott a testvérvárosi események lendülete, és a választékuk is beszűkült.
A baráti körünk vezetőségét is meg kellett újítanunk, és új elnököt választottunk dr. Szacsvay Zsuzsa személyében. Ő megtartotta a baráti kör szellemiségét, és a bevált gyakorlaton nem változtatott, de bevezetett egy rendkívül fontos és hasznos új módszert is: a baráti köri eseményekről részletes e-mail emlékeztetőt küld a tagságnak. E mellett sikeres a munkája az új tagok beszervezésében is. Hogy mindehhez honnan van energiája, az az ő titka, de hál istennek van!
Szigetszentmiklós és Haukipudas testvérvárosi kapcsolata drámai hirtelenséggel szűnt meg. A finn közigazgatás átszervezésével Haukipudas önállósága megszűnt, mert a közeli nagyvároshoz, Ouluhoz csatolták. Jókora késéssel kaptuk meg az értesítést, hogy a jövőben Oulu testvérvárosa leszünk.
Igen, ahogy a költő mondja: "Az idő óceánja mindeneket elnyel". De talán mégsem mindent, mert tovább él bennünk a sok szép közös emlék és a szíves barátságra való emlékezés. Amikor lehetőségünk van, az emlékeket továbbadjuk.
Ma is létkérdés a saját kultúránk és hazai identitásunk megőrzése.
Próbálom hűen felidézni a "kárpátaljai himnusz" sorait:
Mert a haza nem eladó,
Ezüstpénzre sem váltható,
Mert a haza lelked része,
Határait beléd véste
Ezer éve,
Ezer éve a hit.
A mindig derűs dr. Veresegyházy Tamásnak mindig mindenkihez volt egy jó szava.
Ő szokta mondani: Jó kis csapat ez!
Valóban az!
Milyen jó is volt közösen kalandozni a finn és magyar kultúra tájain!
A továbbiakhoz egy kis S. Becz Pál idézet:
Minden, ami szép és jó,
Minden, ami szívből jő,
Adja meg a Teremtő!
Huszonöt éves a szigetszentmiklósi Magyar - Finn Baráti Kör. Emlékek, gondolatok. Írta dr. Becz Miklós
Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Ma este én is csak a műsor hallgatója szerettem volna lenni. Nem utasíthattam azonban vissza az elnök asszony felkérését, hogy tartsak egy visszapillantást a Magyar- Finn Baráti Kör 25 éves jubileumi estjén. Tehát nem elnöki beszámoló lesz ez, hanem csak a volt elnök visszaemlékezése, amely nem mentes a szubjektív elemektől sem.
Amikor Hillaryt, a híres hegymászót megkérdezték, hogy miért akar az ember felmászni a Mount Everestre, a világ tetejére, állítólag azt mondta, azért mert ott van a szemünk előtt.
Bár az én szemem előtt 1987. óta ott volt a budapesti Kalevala Baráti Kör, ahol lelkesen szedegettem a finn kultúra morzsáit, és már finnül is tudogattam, eszembe se jutott hasonló szervezetet létrehozni Szigetszentmiklóson.
Nem, engem kielégített a Kalevala Baráti Kör, amelynek tagja voltam, és szorgalmasan látogattam a rendezvényeit.
Igen ám, de?
A Kör elnöke, Outi Karanko Pap, egy időben finn tanárom is volt. Egyszer azt a házi feladatot adta, hogy írjam le, hogy megalapítottam a szigetszentmiklósi Magyar- Finn Baráti Kört.
Így, múlt időben, mintha már ez már befejezett tény lett volna! Elképedtem, de mint jó nebuló, komolyan végiggondoltam, hogyan is kellene egy baráti kört alakítani. Leírtam finnül, és Outi a hibák kijavítása után a legkomolyabban azt mondta, akkor hát, csináljam is meg!
Aki ismeri Outit, tudja, hogy rendkívül igényes és szigorú. Nehéz neki ellentmondani. Ennek ellenére nem akartam önállóan indulni a finn kultúra magaslatai felé, különösen nem egy szervezet élén.
Igen ám, de?
Abban az időben páciensem volt Török Laci bácsi, aki iránt gyerekkorom óta őszinte hálát és tiszteletet éreztem. A vizitek alkalmával jelen szokott lenni a lánya, Török Zsuzsa, iskolaigazgató. Az egyik vizit után megkérdezte tőlem: A doktor úr mit szokott csinálni a szabadidejében? Egy kicsit beszélgettünk, és én elmondtam, hogy finnül tanulok, és járok a Kalevala Baráti Körbe. Azt is megemlítettem, hogy mit vár tőlem Outi.
Az igazgató asszony azt mondta, igaza van Outinak, létre kell hozni az egyesületet, hadd legyen az az első civil szervezet a városban a rendszerváltás után! Biztatott, és azt ígérte, hogy ő is segíteni fog, és biztos benne, hogy mások is.
Én azonban hezitáltam. Arra gondoltam, nem vagyunk mi egyetemi város, sem megyeszékhely. Lehet, hogy nincs is igény itt ilyesmire. Meg aztán, sok tapasztalat igazolja, hogy könnyebb a kolompot felkötni, mint kongatni.
Az igazgatónő nem helyeselte az én negatív hozzáállásomat, és biztosra vette, hogy minden sikerülni fog. Lassan megpuhított, és elkezdtünk a dologgal érdemben foglalkozni. Azt javasolta, menjünk el Soltiné Radnics Magdolnához, a művelődési ház igazgatójához, aki nagyon jó szervező, és biztosan támogatja az ügyet. Nekem korábban volt egy komoly vitám az igazgatónővel, és akkor ő lett a győztes. Ez nem zavart különösebben, mert emlékeztem a becsületes arcára és a szép szemeire.
Elmentünk hát hozzá. És akkor kiderült a régi igazság: Hogyha egy dolgot sikerre akarunk vinni, akkor az asszonyokhoz kell fordulni.
Magdi és Zsuzsa mindenben egyetértettek. Rögtön beindult a két hölgy fantáziája, és javasolták, hogy vonjuk be a dologba dr. Koós Ferenc gimnáziumi igazgatót is. Zsuzsa lelkesedése Herkel László tanár urat is magával ragadta, és ő is velünk tartott.
Dr. Koós igazgató úr, akitől mindenki félt egy kicsit, szintén helyeselte a törekvésünket, és javasolta, hogy máris alakuljunk át szervező bizottsággá. Megígérte, hogy az alakuló üléshez megfelelő termet biztosít.
Magdi és Zsuzsa ötletei sziporkáztak a szervezés során, és minden munkát elvégeztek, amire nekem nem lett volna időm vagy képességem.
Közben a magunk számára is tisztáztuk, hogy miért is fontos ez a dolog.
Pozitív példát akartunk a rendszerváltozásban bukdácsoló emberek elé állítani. Ha abból indulunk ki, hogy a közösség ügyeivel foglalkozni politikát jelent, akkor a törekvésünk, elismerem, politika volt. Arra azonban vigyáztunk, hogy mentesek maradjunk a napi politikától.
Sorra vettük, hogy mi szól Finnország mellett:
A finn rokonnyelvű nép.
Hazája a világ egyik leggazdagabb országa. Gazdasága és ipari fejlettsége a világ élvonalában van. És ezt kitartó, szorgalmas és szívós munkával érte el. Pár évtizede még szegény ország volt, ahol az éhezés is előfordult.
Az emberi jogok a maguk teljességében biztosítva vannak.
A 6 %-ot kitevő svéd kisebbség nyelve is államnyelv.
A finn kultúra igen magas szinten áll. Elég csak a Kalevalára, Mika Waltarira, Sibeliusra és a modern finn építészetre gondolni.
A finnek nemzeti azonosságtudata rendkívül erős. Ez számunkra igen fontos szempont volt.
Tehát megvolt bennünk a tisztánlátás és az ezen alapuló meggyőződés.
Outi Karanko a maga óriási tekintélyével mozgósította a budapesti finn barátok jeleseit, Várady Esztert és Szíj Enikőt.
Kitűztük az alakuló ülés időpontját 1991. november 29-re. A helyszín a Batthyány gimnázium volt.
Sokan eljöttek, és 52 belépővel megalakítottuk a Magyar- Finn Baráti Kört.
Ha megmaradunk a helymászó hasonlatnál, akkor azt mondhatjuk, hogy berendeztük az alaptábort. Onnan lehet majd a szemünk előtti csúcsok felé indulni.
De ki indul majd innen tovább? Úgy gondoltuk, hogy minél többen, mert baráti szervezet formájában fogunk működni.
A veszprémi baráti körtől kaptuk az ötletet, hogy a havi rendszerességgel tartandó estek után ne menjünk rögtön haza, hanem beszélgessünk fehér asztal mellett.
Ezt a módszert követjük a mai napig, és ez az összetartozásunk egyik záloga.
Milyen csúcsokat láttunk magunk előtt, és milyen célokat akartunk elérni?
A finn gazdasági, társadalmi és kulturális élet minél jobb megismerése érdekében havonta rendezvényeket tartunk.
Szeretnénk utakat szervezni Finnországba.
Szeretnénk finn csoportokat fogadni.
Delegációk, kórusok fogadása, és küldése is fontosnak látszott.
A finn nyelvtanulás elősegítése szintén.
Nos hát, az alaptáborból magasabbra települtünk.
Mentek havonta az előadások válogatott szaktekintélyek meghívásával.
A hírességek közül megemlítem Kányádi Sándor költőt, Varga Domokos és Kocsis István írót.
Az egyetemi előadók közül Keresztes László professzor, Bencédy József magyar nyelvészprofesszor, az Édes anyanyelvünk rádióműsor gyakori szereplője, Szíj Enikő docens, Csepregi Márta adjunktus említendő.
De jött hozzánk finn professzor is Laila Lehikoinen személyében.
Finn nagykövetek, kulturális attasék ismételten vendégeink voltak.
A későbbiek során újra meg újra eljött hozzánk Tytti Isohookana Asunmaa, aki az Európa Tanácsban harcolt a csángók jogaiért.
Baráti Körünk tagjai is számos előadást vállaltak.
Elhatároztuk, hogy felváltva foglalkozunk magyar és finn témával.
Így a magaslati táborban is biztonságban éreztük magunkat. A lényegesen kibővített vezetőség jóvoltából az estjeink mindig érdekesek voltak.
Így egyszerűen a vezetőség kifejezés rejtve hagyja azt, amit a legnagyobb tisztelettel és szeretettel kell hangsúlyozni. A mi vezetőségünk a rendezvényeinket mindig a legnagyobb körültekintéssel készítette elő, ami havonta sok órájába került. Ha elakadtunk, mindig jött egy mentőötlet, amelyet aztán közösen teljesítettünk ki. Csodálatos összhang volt az üléseinken. Sosem mondta senki, hogy neki jobb ötlete van, hanem a legjobb felvetéseket finomítottuk. Mindig az a cél vezetett bennünket, hogy jól sikerüljön a következő est, és ne okozzunk csalódást a barátainknak.
Az volt az elvünk, hogy nem elég csak jól dolgozni, hanem meg kell vizsgálni, lehet-e még jobban? S. Becz Páltól vett idézet szerint úgy, "hogy maradék ne maradjon. Bármi vezesse is kezedet, a mű legyen rá aranyfedezet!"
Tehát a magaslati táborban is jól megvoltunk. Innen még magasabbra láttunk, és finn testvérvárost akartunk. Ez is meglett Outi Karanko segítségével. Haukipudas lett a testvértelepülésünk Észak-Finnországban.
Rendkívül élénk és sokoldalú együttműködés alakult ki.
Iskolás csoportokat fogadtunk és küldtünk.
Kórusfellépések voltak itt és ott.
Turistacsoportokat fogadtunk és küldtünk.
A polgármesterek, városi vezetők kölcsönös látogatása történt.
A száraz felsorolás nem érzékelteti a személyes és családi barátságok kialakulását és szépségét.
Nem szól az északi sarkköri turistaélményekről, az éjféli napról és a befagyott tengerről.
És nem szól a legnagyobb turistaélményről, amelyet családoknál lakva szereztünk.
Ennek az élénk kapcsolatnak a működtetése igen sok munkát igényelt a vezetőségtől és a tagságtól.
Tagság helyett lelkesen együttműködő barátokat kell mondani, egy olyan csapatot, amelynél jobbat nem is lehet kívánni. Ha akadt néha személyek közti feszültség, sértődöttség, azt sikerült oldani, mert mindig volt valaki, aki türelemmel, megértéssel és bölcsességgel kezelte az ügyet. Ilyen téren Török Zsuzsa felülmúlhatatlan volt.
Meg kell említeni, hogy a finn nyelvtanulás feltételeinek a biztosításához is hozzájárultunk. Kétszer volt kéthetes intenzív nyelvi tábor Szigetszentmiklóson. A résztvevő magyarok és finnek tanórák és közös programok keretében tanulták egymás nyelvét.
Cserediák kapcsolatot is működtettünk éveken át, és négy fiatalunk tanult meg finnül Haukipudasban. Két finn diák pedig nálunk tanult magyarul.
A második magaslati táborban tehát pezsgett az élet.
A baráti körünknek jó híre alakult ki nemcsak itthon, hanem Finnországban is. Volt olyan év, amikor a magyar - finn kapcsolatok elmélyítése terén minket láttak legjobbnak. Mivel az egész baráti kört nem lehet kitüntetni, az elnök kapta a Rácz István-díjat. A díj átvételekor hangsúlyoztam, hogy nemcsak a két ország művelődési minisztériumának tatozom köszönettel, hanem a vezetőségünknek és minden barátunknak.
Radnics Magdit meghívták a Magyar - Finn Társaság vezetőségébe.
Úgy ítéltük meg, hogy továbbra is az helyes módszer, ha egyik hónapban finn, a másik hónapban magyar estet tartunk, mert a barátaink nem finn szakértők, hanem a magyar kultúra szerelmesei is.
25 év alatt legalább 200 előadás hangzott el. Ezek tételes felsorolása lehetetlen. A néhány kiragadott példa sejteti a széles repertoárt.
Nézzünk először a finn témájú előadásokból néhányat!
Számos alkalommal ment a Kalevala.
Bemutattuk Aleksis Kivit, a finn irodalom atyját és a Hét testvér c. művét.
A finn bibliafordítás és hatása a modern irodalmi nyelv kialakulására c. előadáskor megtelt a református templom.
A finn nemzeti felemelkedés
A finn polgárháború
A téli háború
Mika Waltari élete és munkássága
A finn zene története
A modern finn építészet több előadásban
A finn festészet aranykora
A skandináv országok történelme és kultúrája több előadásban
Igen közel állnak hozzánk a magyar témájú estek is.
Mikes Kelemen
Balassi Bálint
A magyar bibliafordítás
Szenczi Molnár Albert
Pázmány Péter élete, művei, a modern magyar prózai nyelv általa való megteremtése
Bemutatkoztunk a Kalevala Baráti Körben Budapesten. Szigetszentmiklósi csapatként szerepeltünk, mint a "kík kötényösök" utódai. Kerepesi Magdi prezentálta saját munkáját, a hagyományos "kík kötényt". Bemutattuk négy cserediákunkat, akik Haukipudasban tanultak meg finnül.
Radnóti Miklós
Csángóföldi élménybeszámoló, Petrás Ince János élete és munkássága
A magyar apokrif népi imádságok
Nagyon változatossá és érdekessé tette az estjeinket, hogy az előadásokhoz csatlakozó szemelvényeket, verseket a barátaink olvasták fel.
Legalább három olyan estünk volt, amely valamelyik barátunkhoz kapcsolódott.
Kerepesi Károly és festészete: Nagyon jó hangulatú est volt megható pillanatokkal. A kiállított képek betöltötték a Városi Könyvtár auláját.
Tartottunk estet Halász Imre költészetéről sok-sok vers felolvasásával.
Megemlékeztünk S. Becz Pál költőről és íróról hasonló módon.
A barátságunk a sok hazai és néhány finnországi kirándulás során erősödött. A hazai kirándulások nem passzív szemlélődések voltak. Varga Dénes jóvoltából mindig kulturális csemegét jelentettek. Bőven kaptunk irodalmi, történelmi és turisztikai élvezetet. A kirándulók aktív résztvevői voltak az ismeretek átadásának, mert vállalták a szemelvények felolvasását.
A szünetekben körbekínáltuk az itókáinkat, süteményeinket.
Dénes és Radnics Magdi hihetetlen aprólékossággal készítettek elő mindig mindent. Előfordult, hogy német vagy finn vendég is velünk jött. Azt mondták, hogy hasonló szép élményben még nem volt részük.
Minden évben van két olyan rendezvényünk, amikor a vidámság nem maradhat el.
Kiskarácsony alkalmával a műsor igyekszik megteremteni a bensőséges hangulatot, és kölcsönös ajándékozást is tartunk. Ilyenkor örülünk, ha minél több gyerek és unoka van jelen.
A Szent Iván napi ünnepségünk, a juhannusz, szintén vidám és háromnemzedékes. Mindig nagy sikere van a máglyának, amelyet természetes, hogy a barátaink raknak meg nagy gonddal, több órás munkával.
Még mindig maradva a hegymászó hasonlatnál, itt, a második magaslati táborban is pezseg az élet.
Újra visszatérve a vezetőség és a barátaink érdemeire, meg kell említeni, hogy amikor eljött az ideje, simán megoldották a vezetőségváltást úgy, hogy a Kör működésében semmiféle fennakadás nem volt.
Feltehetjük a kérdést, van-e innen tovább? Minden bizonnyal igen.
A havi rendszerességgel tartott előadásaink fegyelmezett menetrendje, az előadások magas színvonala az ország bármelyik baráti köre számára példa lehet.
Közösségünk igazi baráti jellege is szinte egyedülálló.
Jó volna ezt a két tényezőt továbbra is alappillérként tekinteni.
Az, hogy a finnországi nagypolitika megszüntette Haukipudas önállóságát, és ezzel egy több évtizedes testvérvárosi kapcsolatnak vége szakadt, más baráti kört talán nagyon lesújtott volna. Hála az új vezetőségnek, nem uralkodott el a levertség nálunk, hanem most az oului lehetőséget próbáljuk megragadni. Emellett a siófoki baráti körrel is beindult az együttműködés. Persze ehhez az elnök asszony sok és szívós munkája kellett.
A rohamos informatikai fejlődés kihívásait is tudta kezelni a körünk. Ez nem csoda, mert a Veresegyházy házaspár igazán profi ezen a téren, Zsuzsa barátunk meg szenvedélyes internetező.
A Kalevala Baráti Körrel és a finn nagykövetséggel érdemesnek látnám a kapcsolattartást. Kaphatnánk ötleteket és előadókat, a kiállításokhoz pedig tárgyi segédanyagokat.
A jó munka fontos feltétele a szigorú önkritika. Ez mindig is jellemezte a vezetőséget, de az utóbbi időben, - hála az elnök asszony hihetetlen szorgalmának -, még hangsúlyozottabbá vált azzal, hogy az ülésekről emlékeztetőt készít, amelyet megküld a résztvevőknek.
A végére maradt a legfontosabb. Nem elég csak jól dolgozni, "pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen", hanem kell a türelem és megértés is, mint ahogy írva van: "Viseljétek el egymást szeretettel!"
Zárszóként azt kívánom a vezetőségnek és minden barátunknak, hogy kapják meg azt, amiért ezelőtt mintegy kétszáz évvel dr. Szentgyörgyi József így fohászkodott:
"Dolgaimnak követésére
Adj testemnek egészséget,
A bajoknak meggyőzésére
Lelkemnek elevenséget!
Indíts szívemben akaratot
És készséget minden jóra,
Hogy bennem vidám indulatot
Leljen az estvéli óra!"
Köszönöm a figyelmet.
Szigetszentmiklós, 2016. 09. 28.
A szigetszentmiklósi Magyar-Finn Baráti Kör története 1991-2007-ig
1990-ig Magyarországon a népek közötti barátság ápolása csak a Magyar-Szovjet Baráti Társaság keretei között volt megengedve.
Az 1990-es rendszerváltás után Szigetszentmiklóson is megindult a társadalmi pezsgés. Szabad lett civil szervezeteket létrehozni.
Ez a szigetszentmiklósi finnbarátokat is felvillanyozta. Török Zsuzsa iskolaigazgató ösztönzésére szervező bizottság alakult a Magyar-Finn Baráti Kör létrehozására.
A szervezők lelkesedésének az oka a magyarral rokonnyelvű finnek világraszóló gazdasági, társadalmi és kulturális sikerei voltak.
Közismert volt az ottani rendkívül magas életszínvonal és az emberi szabadságjogok teljes érvényesülése.
Finnország követendő példának látszott.
A szervező bizottság tagjai voltak dr.Koós Ferenc gimnáziumi igazgató, Soltiné Radnics Magdolna, a Városi Könyvtár igazgatója, Török Zsuzsa és dr.Becz Miklós.
Kívülről a budapesti Kalevala Baráti Kör elnöke, Outi Karanko Pap nyújtott hatékony segítséget.
A Magyar-Finn Baráti Kör 1991. november 29-én alakult meg a Batthyány Kázmér Gimnáziumban. Az alapító tagok száma 55 volt.
A rendszerváltás után ez a polgári szervezet jött létre elsőként a városunkban.
A Baráti kör célul tűzte ki a magyar és finn társadalmi és kulturális élet jobb megismerését és ezáltal a magyar identitástudat és hazafiság ápolását és fejlesztését.
Ezen célok elérésére havi rendszerességgel vannak rendezvények, mint pl. előadások, kiállítások, felolvasóestek, zenei programok, kirándulások stb.
A rendezvényeknek a Városi Könyvtár ad helyet.
A programot mindig az év eleji közgyűlés fogadja el.
Mivel a tagok egymás közti barátsága is fontos szempont, a rendezvények után fehér asztal mellett folyik a beszélgetés.
A szigetszentmiklósi Kör közreműködésével a budapesti Kalevela Baráti Kör két ízben tartotta a nyári intenzív magyar-finn nyelvi táborát a Batthyány Kázmér Gimnáziumban. Az összesen több mint 100 résztvevő elvitte városunk jó hírét.
Ugyanezt mondhatjuk el arról az estünkről is, amelyen részt vett a finn nagykövet.
A Kör javaslatára testvérvárosi kapcsolat létesült Szigetszentmiklós és az észak-finnországi Haukipudas között. Ennek igen élénk együttműködés lett az eredménye. Turistacsoportok, diákcsoportok, tánccsoportok, egyházi és városi kórusok, pedagógus és önkormányzati delegációk tagjai és egyénileg utazók szereztek életre szóló szép élményeket egymás városaiban. Jelenleg már a Baráti Kör közvetlen részvétele nélkül is fejlődik esetenként a kapcsolat. Tudni kell azonban, hogy ilyenkor is a Kör által kitaposott úton mennek az események.
Sikeresnek bizonyult a Baráti Kör nyelvtanuló cserediák akciója is. Négy miklósi diák tanult meg finnül, két haukipudasi meg magyarul úgy, hogy a diákok fél-egy évet töltöttek a fogadó városban és családoknál laktak.
A kölcsönös látogatásaink során az elszállásolás rendszeresen családoknál történik. Ez egy igen fontos szempont, mert a szállodai turista sosem láthat bele igazán mélyen egy nép életébe és barátságok kötésére is sokkal kisebb az esélye.
Igaz a mondás, hogy külföldön azzal kaphatjuk a legtöbbet, ha befogad bennünket egy család.
Dr. Becz Miklós